Reggel arra keltem Naill lever valamit a polcról. Félig Harry mellkasán aludtam, Zayn a derekamon pihentette a fejét, Louis az egyik combomat vette birtokba. Kezdett elzsibbadni mindenem, de Naill ébresztője szerencsére mindenkire hatással volt, így a többiek is éledezni kezdtek. Egy jó ideig senki nem mozdult, csak a fejét tette arrébb, mert reggel fél nyolc volt. Hmm… három és fél óra alvás, még kimondani is fáj!
-Naill, baszod mi nem 8kor aludtunk be mint te!- mondta Zayn, majd felvéve egy másik pozíciót tovább aludt.
-Ez az!- értett egyet Louis.
-Naill, ha túl akarod élni a mai napot, akkor hagyj minket aludni!- mondtam majd, lehunytam a szeme és visszaaludtam. Legközelebb már Louis bosszantó szuszogására ébredtem fel. Felnéztem, hogy Harry felkelt- e a mocorgásomra ugyanis, én még mindig a mellkasán foglaltam helyet. A tekintetünk találkozott, én pedig elvesztem a zöld szempárban ami rám szegeződött.
-Pisilnem kéne!- szedtem össze magam és mondtam halkan. Harry kuncogni kezdett, majd megszólalt:
-Nekem is! – mondta, majd óvatosan kikelve az ágyból elszaladtam a wc irányába hogy beelőzzem,és ez sikerült is. Miután elvégeztük a dolgunkat lementünk a konyhába, de számomra még mindig elég korán volt, ezért a kanapéra ültem, és egy takaróval bugyoláltam be magam. Trikóban és rövidnadrágban aludtam el és esős napunk volt, így a hideg szél kihűtötte a házat, mert valamelyik okos nyitva hagyott egy ablakot. Nagyjából negyed órát beszélgettünk halkan Harryvel, majd Louis levánszorgott az emeletről, majd utána a többiek. Közösen összeütöttünk egy reggelit, majd felmentem felöltözni. Az agyam egyfolytában azon zakatolt hogy hova menjek innen ha Harry kirak, mert bizony ki fog rakni. Egy napról volt szó, és azt megkaptam. A cicám a kertben aludt a másik hárommal, legalább nem volt egyedül. Felöltöztem, majd menetkészre pakoltam a cuccomat. Lementem, és a fiúk közölték hogy vásárolni megyünk, nem ellenkezhettem, így velük mentem. Láttam néhány cuccot amit szívesen megvettem volna magamnak, de mostanában nem igen költekeztem ruhákra, mert nem volt miből, pláne így hogy munkám sincs. Miután két órán keresztül jártuk a boltokat, a fiúk ebédelni mentek, de én nem tartottam velük. Harryéknél felindultam a cuccomért, amikor a tegnap este használatos gitár a kezem ügyébe akadt. Milyen rég játszottam. Azt hiszem két évig tanultam gitározni amikor a bácsi aki oktatott elhunyt, pedig még nem is volt olyan öreg, de akkor úgy döntöttem, hogy mástól nem akarok tanulni ezért nem folytattam a zenélést. Találtam egy kottát az asztalon és az ágyra ülve játszani kezdtem, élveztem hogy újra olyasmit csinálok amit szeretek. Miután bele jöttem, már énekeltem is a gitár mellé, de nem tűnt fel hogy elszaladt mellettem az idő. Riadtan kaptam fel a fejem a kottáról amikor Harry megszólalt mögöttem:
-Nem is tudtam, hogy gitározol!- mondta lazán az ajtófélfának támaszkodó zöldszemű félisten.
-Mert nem gitározok!- mondtam, majd letettem az imént említett tárgyat.
-Nem úgy tűnt! – mosolygott. Elérkezettnek láttam az időt arra, hogy megköszönjek mindent, és elhúzzam a csíkot. Közelebb sétáltam majd belekezdtem:
-Figyelj, tudom hogy így is rettentő sokat köszönhetek neked, de kérnék egy utolsó szívességet!- mondtam, és lehajtottam a fejem. A könnyeimmel küszködve jutott el a tudatomig, hogy le kell mondanom a cicámról, aki végigkísérte az utamat az elmúlt hónapokban.
-Persze, bármit szívesen!- mondta. Bármit.. Ízlelgettem a szót magamban, de túl sokat kérnék ha most azt mondanám neki hogy: Szeress!
-Mivel van már három cicátok, nagy baj lenne ha most itt hagynám az enyém?- mondtam szomorúan.
-Nem probléma!- mondta összezavarodva.
-Köszönöm!- suttogtam, majd visszamentem a táskámért és Harryt kikerülve lementem az előtérbe. A többiek kint voltak a kertben, de jobbnak láttam nem elköszönni tőlük, nem akarok magyarázkodni.
-Köszönöm, hogy itt alhattam, de én most megyek!- mondtam. Harry úgy nézett ki mint aki nem érti amit mondok, mintha más nyelven beszélnék. Odamentem és megöleltem. Visszaölelt, én pedig kiélveztem a karjaiban töltött pár pillanattatot. Elengedtük egymást, majd kisétáltam az ajtón. Nem tudtam merre induljak, annyi körvonalazódott meg bennem, hogy munkát kéne találnom! Elindultam hátha találok valamit. Sokáig sétáltam, már azt sem tudtam hol vagyok. Az összes kisboltban megkérdeztem, hogy nem keresnek-e kisegítőt, de senki nem tudott munkával szolgálni. Miközben meneteltem besötétedett, és fogalmam sem volt hol vagyok. Mindennek a tetejére még az eső is esni kezdett. Majd megfagytam, mert rövidnadrágban indultam el, amit szandállal egészítettem ki, de nézzük a pozitív oldalát, kevés a ruha ami elázhat rajtam, és nem ázik be a cipőm, hanem átfolyik rajta a víz! Hajnali fél egykor meguntam, hogy menetelek a semmibe, ezért letelepedtem a járdán. Épp hogy leültem csörögni kezdett a mobilom, ismeretlen szám volt így felvettem:
-Igen?- kérdeztem fáradtan.
-Hál’isten, már vagy százszor hívtalak!- mondta Zayn. Felismertem a hangját.
-Mit szeretnél Zayn?- kérdeztem.
-Hol vagy?- kérdezte, kérdésemre nem válaszolva.
-Hogy őszinte legyek, magam sem tudom, de várj megnézek a kedvedért egy utcatáblát!- mondtam majd feláltam. –Rose camp, és épp a 46-os háznál állok. - mondtam elégedetten, a mai nap sikere, hogy meg tudtam találni valamit, viszont nem igazán segítette ki a tájékozódásomat az hogy tudom az utcanevet.
-És mit keresel ott?- tette fel értelmes kérdést, már fáradt ő is..
-Makkot!- válaszoltam nevetve. –Egyéb értelmes fárasztó kérdés?- mondtam, és készültem rárakni a telefont.
-Harry mesélt nekünk rólad!- kezdett bele!- Egész nap rólad beszélt miután otthagytál minket ebédnél, és miután elmentél, tökre magába zuhant!- mondta
-Remek akkor már mind tudjátok hogy hajléktalan lettem!- nevettem keserűen.
-Csak a lényeget nem fogtad föl!- mondta. –Egész végig a cicákkal foglalkozott, magába énekelgetett, és korán lefeküdt, ez nem jellemző rá! Tetszel neki!- mondta!
-Ő is nekem, de mégis mit csinálhatnék?? Nem maradhatok a nyakatokon! - mondtam. Tetszem neki ez most komoly?
-De akkor te tulajdon képen most az utcán vagy? –kérdezte.
-Lassan esett le, de hol máshol lehetnék!- válaszoltam egy csöpp iróniával a hangomban.
-Érted megyünk!- mondta, majd lerakta. Leültem a járdára, és fel vettem még egy pulcsit, mivel az eső kezdett elállni, és vártam egy csodára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése