Az utam egy park felé vezetett. Leültem egy padra, majd lepakoltam a cuccomat, a cicám pedig hűségesen mellettem ült. Tulajdon képen fogalmam sem volt mit csinálhatnék, hiába éltem itt több hónapja barátaim nem igen akadtak ezért nem volt aki segíthetne nekem, a szüleimet meg inkább hagyjuk, anyám mai viselkedése után, inkább alszom itt mint otthon. Nézelődtem és azon gondolkodtam mit kezdjek magammal kezdett besötétedni, felnéztem és park melletti épületen Harry bongyori feje vigyorgott rám másik 4 srácéval egyetemben. Harry, nos ő volt az egyetlen, aki megmenthet engem. Elolvasva ami táblán ált, ez az 5 fiú egy bandát alkot, melynek neve One Direction. Nem elég hogy helye még híres is, nem tudtam, hogy manapság ez a kettő kéz a kézben járnak. Elővettem a telefonom, és nagy nehezen de meggyőztem magam és megnyomtam a ’hívás’ gombot. Épp hogy csörögni kezdett, Harry már fel is vette:
-Szia Emma!- köszönt vidáman. – Mégiscsak kell a segítségem?- kérdezte önelégült hangon.
-Harry, ne légy önelégült, de sajnos azt kell, hogy mondjam, igen szükségem van rád, azaz a segítségedre!- javítottam ki magam, az arcom kipirosodott a mondattól ami félresikerülten elhagyta számat…még jó hogy telefonálunk!
-Miben tudok segíteni?- vette komolyabbra a szót.
-Nos, a munkám valóban elúszott de ez most a kisebb gondom! Az akitől a lakásom béreltem, ma beállított, és mivel elvileg nem tarthatnék háziállatot, nekem meg van egy cicám, ezért kirúgott. Így most itt ülök egy parkban. Nincs munkám, nincs lakásom, és félek a sötétben, és úgy néz ki hogy itt éjszakázok, ha be nem fogadsz ma estére. - mondtam halkan.
-Valamit nem mondtam el… -kezdett bele, de félbeszakítottam.
-Hogy énekes vagy, egy bandában… itt ülök egy bazi nagy plakáttal szemben amin a ti fejetek díszeleg! Igen meglepett, de ez jófajta meglepetés volt nem, úgy mint a másik három, amit ma kaptam!- mondtam nevetve.
-Hát ha ezzel már tisztában vagy, annak örülök, viszont tudnod kell, hogy ma itt vannak nálam a srácok. –mondta.
-Nekem pillanatnyilag a lényeg annyi, hogy ne itt a hideg padon a sötétben töltsem az éjszakát!- mondtam
-Rendben! Máris érted megyek!- mondta kedvesen, én pedig elmondtam neki, hogy hol vagyok. Tíz perc múlva ide is ért értem egy nagy fekete autóval de a sötétben nem nagyon láttam, hogy milyen márkájú. Beszálltam, és útnak indultunk. Útközben jobban megismertem, de hamar megérkeztünk. Egy szép csalási ház előtt állt meg az autóval. Beinvitált én pedig bementem. Útközben mesélt a többiekről, és valóban ahogy mondta, tényleg nagyon jó fejek. Nem akartam útba lenni nekik, ezért megkérdeztem a Megmentőm, hogy hova pakolhatok le. Megmutatta a szobáját, és lepakoltam, majd a laptopom előszedve, lementem, és a kanapén helyet foglalva netezni kezdtem. Hallottam ahogy a fiúk hülyéskednek a medencénél, de nem akartam útban lenni. Egyszer csak Harry, és Zayn odajöttek, kivették a kezemből a gépet, és a medencéhez cipeltek.
-Fiúk tegyetek le!- mondtam, azaz inkább visítottam.
-Te kérted!- mondta Zayn, majd 3-ra a vízben landoltam. Miután feljöttem a víz alól, kimásztam és a zsebemben kezdtem kutakodni, és imádkoztam, hogy a táskámban legyen a telefonom, nem a medence alján.
-Mit keresel annyira?- kérdezte Harry.
-Rohadt nagy mázlitok van!- mondtam nekik, mire már ők is kimásztak.
-Miért is ?- kérdezte értetlenül Zayn.
-Mert a telefonom nem volt a zsebembe az iménti kis akciótok alatt!- mondtam, majd odamentem hozzájuk, és be akartam lökni Harryt, aminek az lett a vége hogy én a vízben landoltam, ők meg kacagva nézték a medence széléről. Kimásztam, majd a medence széléről figyeltem a pancsoló ovis kisfiúcsoportot ahogy bohóckodnak! Amikor Naill gitározni kezdtet felismertem az egyik dalukat, mert amikor a gépnél voltam rájuk kerestem. Amikor a refrén jött halkan velük énekeltem, mert az már ment kívülről is, de persze meghallották:
-Bocsi!- mondtam elpirulva.
-Szépen énekelsz!- állapították meg.
-Ömm… Köszi!- mondtam és ha lehetséges, még vörösebb színre váltott az arcom. –Na folytassátok nem kell velem foglalkozni! – mondtam vigyorogva, majd felálltam, és elindultam befelé. Felmentem az emeletre a törölközőmért, majd Harry utánam jött.
-A mellettünk lévő szoba a fürdő, fürödj le nyugodtam! – mondta mosolyogva.
-Köszönöm! Igazán, tényleg nagyon hálás vagyok amiért itt lehetek, más nem tett volna ilyesmit értem!- mondtam.
-Tényleg semmiség!És látod, sorozatgyilkos sem vagyok!- vigyorgott.
-Valóban! –mosolyogtam énis.
-Viszont a fiúk azt szeretnék, hogy aludj velünk, ha nem probléma, de ha nem akarsz tudok külön szobát biztosítani!- mondta édesen mosolyogva, erre ha akarnék se tudnék nemet mondani..ilyen mosoly mellett.
-Tökéletes lesz nekem velete!- mondtam.
Elmentem, gyorsan lezuhanyoztam, majd melegítőbe bújva visszamentem a fiúkhoz. Ők épp pizzát majszoltak a Tv előtt gubbasztva.
-Gondolom éhes vagy! Szolgáld ki magad!- mutatott Naill a Pizzára az asztalon.
-Nem az igazi, mert répa ugyan nincs rajta de egész finom!- mondta Louis. Répa?? Minek a pizzára répa. Érdekes fejet vághattam, mert a többiek nevetni Harry pedig magyarázni kezdett:
-Louis répamniás!- mondta
-Ááá, értem!- vigyorogtam. Megettem egy szeletet, de többet nem bírtam így csak kényelmesen hátradőltem. Még néztük egy ideig a Tv-t, majd felvonultunk a szobába. Liam még gitározott egy kicsit aztán sokat beszélgettünk, olyan hajnali 4 körül már alig bírtam nyitva tartani a szemem. Lemásztam és betakartam a földön fekvő Naillt és Liamet, majd vissza préseltem magam az ágyra a fiúk közé…négyegy egy kész személyes ágyban…kellemes éjszaka elé nézünk…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése