1. Fejezet

Nem igazán tudok mit hozzáfűzni, rövid fejezetek lesznek többnyire így majd gyakrabban fogom őket hozni, ez volna az első, csak arra kérek mindenki hogy hagyjon valamiféle visszajelzést a véleményéről! :D


Sietve lépkedtem ki az egyetemről, hogy hazatelefonáljak. Nem kaptam meg az ösztöndíjat így nem tudok majd ide járni, a fizetésem épphogy a lakbért fedezi, nemhogy még a sulit is én fizessem.  Felhívtam anyut, de mivel mind ezt menet közben tettem megbotlottam és elejtettem a mappám amiből szanaszét szóródtak a lapok és a könyvek. Leültem a meleg járdára és miközben vártam, hogy anya felvegye a telefonját elkezdtem szedegetni  a papírokat amik a közelemben értek földet. Beszéltem vele, és közölte, hogy béna barom vagyok, és hogy -hogy szúrhattam el a jövőmet , és hogy többet ne is lásson otthon!
Valahol igaza van, de ő akkor is az anyám és mellettem kellet volna állnia, nem pedig a földbe tipornia azzal a mit mondott. Az első könnycsepp ami  végigfolyt az arcomon a lábamra esett, majd lassan sikerült felfognom hogy valaki mellettem guggol, az elejtett cuccaimmal a kezében, és engem kérdezget:
-Jól  vagy?- kérdezte
- Igen!- vágtam rá egyből, mert próbáltam normális választ kicsikarni magamból, de csak ennyire tellett most.
Letöröltem a könnyeimet, felálltam, majd megköszöntem a kedves idegennek hogy összeszedte a cuccom:
-Köszi, hogy összeszedted!- mondtam, majd a kezembe adta a cuccom.
-Nincs mit! Amúgy meg nem úgy nézel ki mintha tényleg rendben lennél!- mondta. Ezen elmosolyodtam.
-Sose voltam teljesen normális!- feletem nevetve.
-Nem úgy gondoltam!- védekezett mosolyogva.
-Nos ami azt illeti, valóban nincs rendben egy két dolog, nem igazán jött össze ez az egyetem dolog most nekem, aminek az Anyám nem kimondottan örül és hogy finoman fogalmazzak, az imént küldött melegebb éghajlatra, a munkám valószínűleg elúszott a mai nap miatt mert sokat hiányoztam hogy elintézzem az iskolát, de ezek szerint feleslegesen!- mondtam el ami jelen pillanatban a szívemet nyomta.
-Tudok valahogy segíteni neked?- kérdezte, és gyönyörű zöld szemeit rám emelte. Eddig fel sem tűnt milyen jól néz ki, és azok a szemek…
-Figyel iszonyú rendes vagy, hogy felajánlod a segítséged, de nem is ismerlek és te sem engem, lehetsz akár sorozatgyilkos is, bár nem tűnsz annak félre ne érts csak még a nevedet sem tudom!- válaszoltam az ajánlatára.
-Harrynek hívnak!- nyújtott kezet . –Te pedig Emma vagy, ha nem tévedek, és a te neved volt a papírjaidra írva!- folytatta mosolyogva.
-Igen jól láttad! De Harry, nem fogadhatok el tőled segítséget, komolyan nagyon rendes tőled ez az egész, de nem lehet! – mondtam neki. Először volt dolgom ilyen kedves fiúval, nem akartam visszautasítni, de muszáj volt!
-Legalább cseréljünk telefonszámot, hátha mégis valamiben tudok segíteni!- mondta,miközben édesen mosolygott, majd ellentmondást nem tűrve kezembe nyomta a telefonját. Bepötyögtem a számom, majd  én is a kezébe adtam a sajátom, ő pedig készséggel beírta a sajátját. Elbúcsúztunk majd hazaindultam. Egy bérelt lakásban laktam a cicámmal. Nem volt nagy lakás de nekem pont elég, egy háló egy kis fürdő és egy nappali szerűség amiben volt egy kis konyha rész. Felhívtam a mára már valószínűleg ”volt” főnököm, és valóban jól sejtettem új munka után kell néznem. De amire aztán végképp nem számítottam az az volt amikor, a Csajszi akitől a lakást bérlem, beállított. A cicám persze hogy előjött, ő pedig meglátta és kiakadt, ugyanis nem lett volna szabad bármiféle háziállatot tartanom. Azonnali kilakoltatásra „kényszerített”. Nem volt sok cuccom, ruhám is alig, így két nagy táskába összepakoltam a holmim és a Cicámmal elindultam, dehogy merre menjek azt még én sem tudtam…